Halálos állomás: Jeaniene Frost - Vlad Tepesh otthona

A Dark Faerie Tales blognak van egy visszatérő rovata, a Halálos állomás, ahol furcsa/horrorisztikus könyvbéli helyszínekre kalauzolják az olvasókat. Legutóbb Jeaniene ugrott be hozzájuk és mesélt egy kicsit Vlad otthonáról.


Már jóval azelőtt, hogy elkezdtem volna írni a Once Burned-et, bemutattam a Cat és Bones olvasóknak a főhősét, Vlad Tepesh*-t, egy pirokinetikus vámpírt, aki utálja, ha Drakulának szólítják. Míg az atrocitások, amiket a történelmi Karóbahúzó Vlad követett el vitathatóak, a kritikusok is elismerik, hogy Vlad egész életében a házáját védte az inváziótól. Ezt véve alapjául, úgy gondoltam, hogy az általam alkotott Vladban még mindig ott az erős hazafiasság, és így került a rezidenciája Romániába (vagyis Havasföldre, ahogy Vlad uralkodásának idején hívták). Nem volt rá lehetőségem, hogy leírjam Vlad házát vagy egyéb nevezetes helyet, amikor ő még csak mellékszereplő volt a sorozataimban, de amint Vlad lett a középpontban, sikerült néhány dolgot részleteznem.


Kezdjük Vlad házával. Az én könyveimben a vámpírok nem égnek el a napon, így nem kellett befedni az összes ablakot. Ami jó dolog, mert az ő házában rengeteg ablak van. Csak a móka kedvéért, bedobtam néhány gótikus elemet, például tornyokat és vízköpőket, és mi beszél jobban Drakula kastélyáról, mint hosszú fa oszlopokra húzott testek kint a gyepen? Viszont a karakterem nem vesztetette el a gyökereivel való kapcsolatát, szóval a háza nem lehetett valami lerobbant, pókháló lepte replikája a Munsterék rezidenciájának. Épp ellenkezőleg, ihletet a Biltmore Ház (Ashville, NC) meglátogatásából merítettem. Képzeljétek el Vlad házát, valahogy aközött és egy középkori erőd között, kilátókkal és egy magas fallal, mindez eldugva Suceava megye (Románia) egyik sarkában. Azért választottam Suceava-t, mert hegyek, folyók és sok erdő határolta, így Vladnak meglehetett az a privátszférája, amit szeretne. 

Minden Drakula rajongó tudja, hogy nem írhatsz róla anélkül, hogy megemlítenéd a Poienari kastélyt. A Poienari kastély az az erőd, ahol Vlad élt az első feleségével, aki állítólag a tetőről a folyóba vetette magát, amikor úgy hitte Vladot megölték egy csatában. Hogy eljuss a kastélyhoz, több, mint 1.400 meredek lépcsőfokon kell felmászni a hegyre. A kastély mára már többnyire csupa rom, de néhány eredeti struktúra azért megmaradt. Hogy eltudjátok képzelni, hogy milyen bevehetetlen lehetett Vlad idejében, itt egy túrista videója. Nézzétek milyen magasan ül a hegyen! Nem fogok spoilerezni azzal, hogy elmondom milyen szerepet játszik Vlad egykori otthona az én modern könyvemben, de muszáj volt hozzá adnom a Poienari kastélyt a Once Burnedben lévő katarzis jelenthez.

Egy másik helyszín is kapcsolódik a történelmi Vlad Draculhoz, ez pedig a fejedelmi udvar, a Tergovistye. Vlad otthona a Poienari kastély volt ugyan, de a 15. században, Tergovistye volt Havasföld fővárosa, szóval tulajdonképpen az uralkodó hercege, vagy vajda, ahogy Vladot hívták, eltöltött egy kis időt az ottani palotában is. A királyi udvarra sokkal jobban vigyáznak, mint a Poienari kastélyra, így a látogatók még ma is majdnem ugyanolyannak láthatják, mint ahogy Vlad korában nézett ki. A  Chindia-toronyban van egy különleges Drakula kiállítás is egy életnagyságú figurával, amit  a híres festmény alapján mintáztak, amelyet egyébként jóval Vlad halála után festettek. A festmény állítólag ellenségei megbízásából készült, szóval nem meglepő, hogy egy nagyon morcos kinézetű embert ábrázol. Hogy a Karóbahúzó Vlad valójában hogy nézett ki, az elveszett a múltban. Találtam egy történelmi jegyzetet, miszerint sötét szemeit egy zöld gyűrű vette körbe. Mivel a vámpírjaim szemei zölddé változnak, amikor felfedik valódi énjüket, úgy gondoltam, hogy ez túl tökéletes, hogy az a férfi, aki a világ leghíresebb vámpír könyvét inspirálta, szintén kissé zöld szemű. A Királyi udvar és a Chindia-torony a háttere egy döntő jelenetnek a Once Burnedben, ahol Vlad rájön, hogy az ellensége, akiről azt hitte, hogy évszázadokkal ezelőtt sikerült megölnie, talán mégis életben van.

Ha kíváncsiak vagytok, sosem látogattam el Romániába. Idő, pénz, határidők és fontos kötelezettségek határozzák meg a szabadidős utazásaimat. Remélem, hogy majd egyszer eljutok oda, és ugyan nem vagyok nagy rajongója az edzéseknek, boldogan felsétálnék mind az 1400 lépcsőn, hogy eljussak a Poienari kastélyhoz és ugyanazt a kilátást lássam, amit a valódi Vlad Dracul látott. Nevezhetjük kutatómunkának, de inkább úgy mondanám, hogy elkényeztetném a bennem lévő gyermeket, aki sunyiban vámpír filmeket nézett, és mindig, de mindig azt kívánta, hogy Drakula győzze le azt a faragatlan Van Helsinget.

*A "h"-t Vlad vezetéknevének a végére művészi okokból adtam hozzá, ami nem divatosan mondva annyit tesz, hogy "mert jobban tetszett így". Mivel történelmi feljegyzéseket is megváltoztattam, hogy mondhassam Vladra, hogy egy vámpír volt és tudta irányítani a tüzet, ez volt a legkisebb változtatásom az igazi Vladdal kapcsolatban. A Valódi helyesírása Tepes.